Szuvasodás: civilizációs betegség

A szuvasodás a leggyakoribb civilizációs betegség. Míg a Római-korban a lakosság kb. 30%-a szenvedett a betegségben, addig ma a nyugati ipari országokban ez az arány 95% felett van. A felvilágosítások és a megelőzések ugyan az utóbbi években hoztak némi javulást, már ami a betegség számát és jelentőségét illeti. Így vagy úgy, a szuvasodás a fogak leggyakrabban előforduló betegsége, részben a fogállomány irreparábilis sérülésével.

A szuvasodás kialakulása és elterjedése szoros összefüggésben van a táplálkozási szokásokkal. Így például az ausztrál őslakosok körében sokkal ritkábban lép fel ez a fogbetegség, nem utolsó sorban azért, mert hagyományosan természetesebben táplálkoznak, és szinte nem vesznek magukhoz semmi olyan kismolekulájú szénhidrátot, mint például a cukor. Másképp van ez az európai országokban: itt a szuvasodások száma a növekvő jóléttel és az ezzel együtt járó táplálkozási szokásokkal a második világháború vége óta erősen megnőtt.

Hogyan alakul ki a szuvasodás?

A kariesz akkor alakul ki, ha a szájban nincs egyensúlyban a de-, és remineralizáció kölcsönhatása. A fogak és a fogíny a táplálékbevitel, a nyálömlés és a fogápolás során állandóan ki van téve váltakozó befolyásoknak. Egyrészt a táplálékbevitel és annak bomlása során sav keletkezik a szájüregben, mely megtámadja a fogfelszínt (demineralizáció), és ezáltal fontos ásványokat von el a fogból. Másrészt a nyál és a fogápolás éppen az ellenkező hatást váltja ki, ezek újra ásványokat juttatnak a fogaknak (remineralizáció). Ha ezek az ellentétes folyamatok kibillennek az egyensúlyukból és a demineralizáció erősebb lesz, mint a remineralizáció, a kemény fogállomány bomlásnak indul és mésztelenedik. Magyarul: az idő múlásával lyukas lesz a fog - szuvasodik. A mésztelenedéstől a szuvasodásig tartó átmenet elmosódik. Fogorvosi kezelés nélkül a lyuk egyre nagyobb lesz, valamint a fog további részei, mint a gyökér vagy a pulpa is sérülhetnek. Ez gyakran erős fájdalommal jár és a fogat már nem lehet megmenteni. Ebből kifolyólag fennáll a veszélye, hogy a gyökércsúcsokon keresztül a szuvasodást okozó baktériumok a vérpályába jutnak, és ott fontos belső organizmusok, mint pl. a szív és a tüdő gyulladását okozzák.